Közzétéve:

Meghívtál, hogy vízre lépjek …

meghivtal
Hillsong United jegyez egy gyönyörű dalt, Oceans címmel. Sokszor hallgattam, mindig hatással volt (van) rám. Aztán egyszer a gyülekezetben hallottam, illetve énekeltük. Később rájöttem, hogy nem ismeretlen, hiszen Csiszér László előadásában hallottam EZAZANAP!-on. Ez is nagy élmény! Azóta többször nekifutottam, számomra az eredeti mélyebb jelentéssel bír, bár csodás magyar nyelvünk gazdag fordulatai sem elvetendőek – most is ez szól a háttérben!
Meghívtál, hogy vízre lépjek – You call me out upon the waters … nem a megszokott közeg … ismeretlen felület … új helyzet … az ismert Jézussal. Milyen lehetett ez a tanítványoknak? Egész nap Jézust hallgatják, a tömeggel vannak, majd este – fáradtan, nyűgösen? – hajóba szállnak. Mi lesz Jézussal? Hol van? Miért nem jön?  Ellenszél, hullámzás, esetleg hűvös. Még a rutinos halász sem mindig élvezi. Milyen gondolataik lehettek? Mit mondtak? Mit mondok én?

Jézus hajnalban közeledik hozzájuk. A tengeren járva. Teljesen érthető reakciók: megrémülnek, kísértetnek hiszik, felkiáltanak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter azonnal lelkesen bizonyítékért kiált – hadd menjek a vízre! Megy. Lép. Tapasztal. Süllyed. Megmenekül. Jézus cselekszik. A vihar lecsendesül. “A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!”

Meghívtál hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek

Ebben megtalállak téged, a mélységben megtart hitem …

Vélemény, hozzászólás?