Ez volt az első elkészült grafikánk. Nagyon szeretjük mi is, és a vásárlóink is.

A történet a Lukács 8:22-25– ben olvasható.

Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: Menjünk át a tó túlsó partjára! És elindultak. Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy nagy veszélyben voltak. Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. Ekkor ezt kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? Ők pedig megrettenve és csodálkozva mondogatták egymásnak: Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?

Igehírdetést nem akarok ide írni, csak azt mondom el, hogy miért került fel ez a grafika a „Bibliás” pólóinkra.

Sokszor tapasztaljuk azt, hogy az életünkben viharok vannak. Betegség, veszteségek, munkahelyi próblémák. Vagy esetleg olyan dolgok, amik bár távolinak tűnnek, mégis alattomosan aláássák a békességünket, és szorongunk.

Közben meg azt érezzük, hogy Isten nincs sehol.

Nem figyel.

Elfordult tőlünk.

…talán alszik, mint Jézus a hajóban.

De nem alszik. Csak vár. Vár ránk, és arra, hogy a saját megoldásainkat elengedve figyeljünk rá.

A tenger elcsitulása nem azt jelenti, hogy azonnal meggyógyulunk, hogy a kolléga egy éjszaka alatt Pál apostol lesz, vagy hogy béke lesz a földön és a globális átlaghőmérséklet 5 fokkal csökken.

Jézus a bennünk háborgó tengert csendesíti le. Olyan nézőpontba állít minket, amiből ő látja az életünket. Amiben a veszteség, a fájdalom csak átmeneti. Amiben teljesen világos az Ő jósága, mindenhatósága.

Ez a békesség jön el akkor, amikor őszinte szívvel kérünk segítséget attól, aki erre tényleg képes.